Nem terveztem erről posztot írni, bár nekem is voltak kellemetlen tapasztalataim, de nemrég egy barátnőm is beszámolt egy esetről, így aktuálisnak érzem a témát. Kezdjük akkor az egyik saját esetemmel, karácsony előtt az Yves Rocherben. Amikor beléptem már tudtam hogy nagyjából mit szeretnék, de a polc előtt épp egy kedves német anyanyelvű pár válogatott, amíg elég hangosan azt nem hallották, hogy: "Azt tedd le, van teszter!!" Persze nem értették, ezért még kétszer jó hangosan rájuk pirított az eladó hölgy, hogy "teszter! teszter!" Ezután persze hamar le is léptek, úgyhogy odafértem volna a polchoz ha az iménti eladó hölgy nem kezd el olyan módon fiókokat húzkodni ott előttem, hogy esélyem sem volt bármit levenni ( jelzem a polc teljesen fel volt töltve ) - majd érzékelve hogy ott téblábolok mögötte, megkérdezte félig hátrafordulva hogy segíthet-e valamiben. Mondom, hát válogatnék ha odaenged. Na erre szerintem fel is húzta magát és ezért nem is hagyta szó nélkül azt ahogy nézegettem a cuccokat, végig ott állt mellettem. Én kézbevettem egy-egy tusfürdőt, testápolót, nézegettem, tűnődtem melyiket vegyem, kinek vegyek ebből vagy abból karácsonyra. Erre odaböki nekem: A mögötte levő is ugyanolyan mint ami elöl van!! Erre ránéztem, és mosolyogva közöltem vele, hogy ezzel tisztában vagyok, de tudja ez olyan önkéntelen vevői viselkedés, amolyan válogatás, nézelődés - na erre szerencsére már nem mondott semmit, csak elvörösödött a méregtől. Természetesen nem vettem ott semmit én sem, hanem visszamentem a nem messze lévő pulthoz ahol jóbarátoknak segítettem be azon az adventi hétvégén árulni, reggel óta talpon és végig a tőlem telhető legnagyobb kedvességgel és segítőkészséggel egészen este 9-ig....
Egy barátnőm pedig a Bershkából távozott olyan zaklatottan hogy rögtön fel is hívott utána. Cipővel a kezében elindult egy próbafülke felé, de rögtön ráförmedt egy eladó hogy "cipőt nem lehet oda bevinni". Majd további útmutatás nélkül el is húzott onnan. Na erre a barátnőm felmérte a terepet és nagy nehezen talált egy kis ülőalkalmatosságot a sarokban amiről valószínűsítette hogy talán használhatja próbálásra. Ez még végül is nem is oyan nagy gond, de folytatódik. Kiválasztott egy táskát és egy cipőt, de a táskán nem volt ár, így minden bátorságát összeszedve megszólította az iménti eladót, hogy. " Elnézést, ez ennyibe kerül?" Erre a csaj, utánozhatatlan hangszínnel: " MII? Atáska??" Közben persze arcjátékkal is ráerősített a flegma csaj imidzsre. Én nem mondom, hogy földig kell hajolni a vevők előtt, de azért nem lehetett volna esetleg valami olyan mondatot kipréselnie magából amitől az ember nem érzi úgy hogy zavarja őt és inkább húzzon el a francba és ne tegyen fel hülye kérdéseket? Végül a kijáratnál még alkotott egyet ugyanez a lány amikor egy anyuka a lányával távozáskor becsipogott akkor először is közölte, hogy ő mindent kiszedett, majd káromkodott egy sort ( k.életbe ) és hátraszólt hogy hívjanak biztonsági őrt. A további fejleményeket már nem várta meg a barátnőm, gyakorlatilag szintén úgy menekült ki a boltból. Teljesen az a benyomásom hogy ők akkor érzik jól magukat ott, ha nincs vevő és ha betéved valaki azt el kell tántorítaniuk a további betévedéstől :))
Következő a KIK ahol szintén karácsony előtt voltam benn dekorcuccokat venni. Állok a sorban, hosszú percekig mert a pénztáros aprópénzeket számol ( ez nyilván szükségszerű, nem is gond ) - de közben azt hallgatom hogy az eladók gúnyolódnak és röhögnek egy vevőn aki panaszt tett, mindezt a többi vevő füle hallatára. Ráadásul nemcsak a pénztáros és az eladók voltak ott, hanem egy felettesüknek tűnő hölgy is aki szintén gúnyos megjegyzésekkel szólt közbe. Azért ez nem esett jól, ilyenkor az ember rögtön arra gondol, hogy legközelebb meg rajtam fognak röhögni?
Mai sztori, fogyasztó megtévesztése tárgyban, szintén a barátnőm járt így: Egy ételbárban ki van írva egy étel ára, nem emlékszem pontosan mennyi, de a lényeg hogy vett belőle, jóízűen elfogyasztotta majd fizetéskor 300 Ft-al többet kértek el érte. Ez neki feltűnt és megkérdezte miért. A válasz: hát mert annyiba kerül. Erre ő: De nem annyi van kiírva. Jó akkor átírom...Most mondanám hogy nem hal bele az ember 300 Ft-ba de mi van ha valakinél tényleg nincs több pénz mert mondjuk az étel árának ismeretében pont annyit vitt magával, vagy ilyesmi? Ez kínos és félrevezető. Ráadásul neki annyiért kellett volna adni amennyiért kiírták és utána kijavítani. Ja és elnézéskérés nem igazán volt, csak egy kis mentegetőzés, hogy hát előfordul.
Hát most hirtelen ennyi, de komolyan mondom én már kimondottan értékelem ha találkozom egy kedves, segítőkész eladóval aki nem érezteti velem, hogy gyakorlatilag zavarom a jelenlétemmel :)
Van valakinek még hasonló története?
