Első trimeszter - Tapasztalatok, tippek

Azzal kezdeném, hogy tudom, minden terhesség egyedi és különleges a maga módján és tisztában vagyok vele hogy az én ötleteim és tanácsaim nem biztos, hogy másoknál is működnek. De úgy érzem, hogy ha valaki mégis hasonló helyzetben volt mint én, és akár csak egy apróságot tud hasznosítani abból amit ajánlok, vagy csak nevet egy jót azon, hogy más is hasonló cipőben járt, már megérte...:)

Persze azért mielőtt belevágnék, melyik tusfürdőtől nem jött rám a hányinger, engedjetek meg egy kis személyes bevezetőt. Szóval, mi, mint az összes többi pár, azt hittük, hogy abban a pillanatban amint elhatározzuk, hogy gyerekünk lesz már minden azonnal sikerülni fog és kilenc hónap múlva a kezünkben tarthatjuk a babánkat. Persze az élet nem mindig ilyen, így a mi utunk viszontagságos és hosszú volt, de szerencsére végül természetes úton megfogant a gyermekünk, amikor szinte már nem is számítottam rá. Annyira nem, hogy amikor a férjem jelezte hogy talán már meg kellett volna jönnie, nem is volt otthon terhességi teszt, úgy kellett elfutnom érte. Aztán meg alig hittem a szememnek és még sok idő kellett mire megnyugodtam, hogy most tényleg megtörténik és nem lesz semmi baj és ezúttal tényleg minden sikerülni fog. Sokáig el sem mertem mondani senkinek, még a 12. hét után is csak a szűk családnak és néhány nagyon közeli barátnak. Nem tudom, hogy aztán a hormonok, az izgulás, - vagy az az állapot hogy úgymond rejtőzködtem a dologgal - hozta magával, de eléggé megszenvedtem az első trimeszterrel. Emlékszem azzal kezdődött hogy felfordult a gyomrom az öblítő illatától, aztán a mosogatógéptabletta hozta rám a frászt, de egy idő után a grapefruit és citrom is kikerült a házból, mert elviselhetetlen volt számomra az illatuk :) Egyre szélesedett azoknak a termékeknek a köre amiket képtelen voltam elviselni, kínszenvedéssé vált a fogmosás, zuhanyzás, a ház körüli teendők nagy része, parfümre gondolni sem tudtam és alig tudtam valamit megenni.

Az első pár hétben volt hogy napokig alig ettem, egyszerűen az étel gondolata elborzasztott. Még a víz magamhoz vétele sem volt egyszerű. De a folyadékot azért erőltettem, hiszen tudtam hogy fontos és közben igyekeztem valami olyan ételt találni aminek a gondolatától nem vert ki a víz. Az egyik első tippem, hogy igenis próbálkozni kell, mert mindenkinek van valami amit az állandó rosszullét ellenére is le tud gyűrni, én is több kört futottam mire megtaláltam ami segített. Rájöttem hogy a száraz és édes ízű szénhidrátok valahogy lecsúsznak, úgyhogy bevásároltam többféle kekszből. A legjobban a Spar saját márkás teljes kiőrlésű zabkeksze jött be, egy idő után mennyei mannának éreztem. Az Alnatura bio tönkölykeksz is nagy segítség volt, a sósak közül. Persze ebből is csak napi pár szem, de mégis több volt mint a semmi. Aztán szépen lassan rájöttem, hogy sokkal kevésbé vagyok rosszul ha sikerül valamit ennem, tehát akármennyire is irtózom  az evés gondolatától, mégis jobb lesz tőle valamicskét a helyzet. Úgyhogy a sparos zabkeksztől idővel eljutottam a kínai kajáig és a sajtos melegszendvicsig, az első pár falat mindig nehezemre esett, de aztán belejöttem. A baba közben persze elveszi ami kell neki, és mivel vitamint is szedtem, reméltem hogy ebből nem lesz gond és nem is lett. Mire alaposabb növekedésnek indult már teljes értékű, egészséges ételeket tudtam enni.

A tisztálkodásban és bőrápolásban a szent grált az illatmentes kozmetikumok és érdekes módon a rózsaillatú dolgok jelentették számomra. Így a rózsavíz és a Narüko rózsás hidratáló széruma életmentőek voltak. Magam sem tudom miért pont a rózsa, de tényleg működött. Minden mástól szintén felfordult a gyomrom, egyszerűen tűrhetetlennek éreztem a sima "krém" illatot is. Szerencsére volt otthon sima egyszerű szkvalén is, aminek az illata teljesen neutrális, így éjjelre azzal ápoltam az arcbőröm.

Aztán végül egy parfüm is akadt ami nem irritált, a L'erbolario Accordo Arancio bár keserűnarancs illatú, de jótékonyan felfrissített, pedig mindenféle citrusillatot kerültem.

Sajnos a lakásban keveredő addig otthonos illatok is zavartak, így óriási segítség volt számomra az Aromax antibakteriális permete, volt hogy a lakásba belépve azonnal fújtam egyet és máris enyhült a rosszullét. Többféle illatban kapható, nekem az eukaliptuszos jött be nagyon.

Az addig kedvelt fogkrémeim is mehettek a levesbe, mert képtelen voltam elviselni őket és végül az Elmex és Aronal páros lett a kedvencem, valahogy az ízük is rendben volt és a fogaimat, ínyemet is tökéletesen karbantartották.

A reggeli (hehe...egész napos) rosszullétet gyömbér segítségével próbáltam enyhíteni, néhány szeletet forró vízbe áztattam és azt kortyolgattam.

A szám állandóan ki volt száradva az első három hónapban, de konkrétan cserepesre, már szinte fájt. Ez azért is volt kellemetlen mert szinte semmilyen ajakápolóra nem tudtam gondolni, szintén taszított az illatuk. Aztán előkerestem a gyömbéres Crazy Rumors ajakbalzsamot, ami szintén életmentőnek bizonyult.

A képen látható melltartópánt hosszabbítókat pedig Kínából rendeltem, így nem kellett nagyobb melltartókat vásárolni, elég volt ezzel megtoldani, szuper kis találmány!

Szóval ha valaki éppen most éli át ezeket az időket, mindenképpen azzal tudom biztatni, hogy jó esetben egy csapásra el fog múlni, lehet hogy csak a 14-15. héten, de tényleg jobb lesz! Tudom, hogy amikor benne van az ember, elképzelhetetlennek tűnik, hogy egyszer más lesz, de tényleg sokkal kellemesebb a második trimeszter. Most már azon is túl vagyok, a legközelebbi posztban majd arról az energikus és nagyszerű időszakról fogok mesélni. Aztán a harmadik trimeszternek is megvannak a maga buktatói, de ezzel kapcsolatban is szeretném majd megosztani a tapasztalataimat, élményeimet.